Őszmanó

Amikor  hazaérkezel a bevásárlásból és nem találod a kulcsot.... :)

Havets hus....

Apánk tegnap szabadnapos volt, így sikerült minden egyébként hétvégén végzendő dolgot (úgymint nagybevásárlás, főzés, rendrakás, takarítás) elintézni. Ezért mára nem maradt más, csak élvezni a szombatot és kitalálni, hogy merra is kalandozzunk. Mivel már 11 óra volt és esett az eső, valami beltéri és lehetőleg közeli hely kellett. Választásunk a Lysekilben lévő (tőlünk kb. 60 km) Havets husre (Tenger háza) esett. A Havets hus bemutatja az északi tengerben élő állatokat, főként halakat,de volt világító medúza, szivacs stb..... Valójában bazi nagy akváriumok. Mindenféle méretben meg formában. Mikor bementünk egy sötét terembe léptünk, ahol az üdvözlő szöveg és az akvárium bemutatása UV festékkel volt felfestve. Apánk rám néz és valami ordináré módon elkezd röhögni: hát kiderült, hogy az új szemránckrémem fluoreszkál és úgy nézek ki mint aki éppen rave partyra készül! Szerencsére zárás előtt 2 órával értünk oda, így nem voltak sokan és szerencsére csak 2 teremben volt UV-fény. :) A Manócskának is nagyon tetszettek a halak, bár ő a felénél bemondta az unalmast. Volt egy medence, ami tele volt laposhallal, meg volt állatsimogató, meg cápa, meg mindenféle hal,  meg rája, meg polip. Szóval szupi volt! A végére az álomszuszék is felébredt így még gondoltuk sétálunk egyet. De Őkelme már nem akart sétálni -gyanítom éhes volt, de mostanság nem akar nyilvános helyen szopizni, értsd sehol kivéve a hálót, ott is csak az ágyon, mielőtt alszik, vagy éppen felébredt-. Úgyhogy indultunk a kocsi felé, mikor Apánk mondta, hogy ő inna még egy kávét a visszaút előtt. Ok. Úgyhogy bementünk a Harrysbe (pub, étterem, kávézó- itt Svédországban minden multifunkcionális a kajálda  napközben kávézó is, este meg kocsma és diszkó-). Na nefélj, ott már semmi baja nem volt az Úrficskának! - nem is tudom kire ütött ez a gyerek- nagyokat kacarászott! Vittem neki tejpépet -éreztem, hogy nem fog szopizni- azt is simán megette és mennyire ügyesen ül az etetőszékben!

Mint ahogy a képen is látszik, teljesen felkészültünk a hozzátáplálásra - nem gondoltam én azt a tejpépet komolyan ám - csak kaja volt nálunk, a gyerek előtt az nem egy Ralph Loren szakálka, hanem egy Harryszes szalvéta és igen a tasakból ette a gyermek. A másik szokása, amit nemrég vett fel az az, hogy mindent meg akar kóstolni, amit mi eszünk. Ezt általában hagyni is szoktam neki -bizonyos határokon belül pl. nem adok neki se chipset, se fagyit- ma a citrom iránt érdeklődött, hát kapott!!! :) Bár utána a mosolya nem volt valami őszinte. 

Nem tudom mennyire látszik a képeken, hogy bár kb. 30 perc telt el a kettő között, a Főszereplő ráért egy teljes öltözék átcseréléséhez. Ebben édesanyja volt segítségére miután apját egy laza gatyánfosással kiiktatta. Na akkor ezek után szerintem nem kérdés miért is kapott citromot! :))))))

Hétvége

Van nekem egy nagyon nagyon jó barátosnőm, aki történetesen kézilabdázik itt Uddevallában! Mielőtt Andris megszületett, sokat jártunk ki a meccseire. De mikor terhes lettem az örökké mozgó hólyagrugdosóval látogatásaink száma kezdett megritkulni. Miután Őkelme megérkezett egyáltalán nem mentünk. De a múltkor gondoltuk meglepjük Nórát és elmentünk a meccsére amit ráadásul nem is itthon játszottak, hanem Skaraban kb. 1 órányi kocsikázásra. Kicsit ad hoc volt az egész ötlet, hátmég a kivitelezés. Ugyanis abba nem gondoltunk bele, hogy egy meccsen akár szurkolhatnak is (megjegyzem ez itt Uddevallában kimerül a tapsolásban) ráadásul hangosan, dobokkal meg kürtökkel. Szokás szerint kicsit késve érkeztünk. A játék már vagy 20 perce ment, nem tűnt hangosnak. Majd mikor bementünk a csarnokba akkor konstatáltuk, hogy bizony még nekünk is dobhártyaszaggató, nemhogy a picurnak. Akkor anya kinn maradt vele, félidő után meg apa leshette a játékot az üvegajtón kívülről. Rá egy hétre itthon játszott. Készültünk, íme:

Ahogy a kép is bizonyítja Andris is nagyon élvezte a kevésbé hangos meccset. Egyszer sem akarta levenni, csak fogta. Iszonyatosan cuki volt. A nagy szurkolásba viszont elfáradt, ezért az apja csak a lelátó tetejéről izgulhattott a meccs végén, serpaként. :) 

A szurkolás meghozta eredményét, nyertek a csajok. Szóval legközelebb is mennünk kell!!!

Hordozás

 Amióta csak Andris megszületett, hordoztuk. Először csak a kezünkben, felváltva hol én, hol az apja, éjjel-nappal. Majd miután hazahoztuk a kórházból, itthon is csak akkor nem volt kézben, ha elaludt. Az első két hétben elég könnyen ment, ugyanis az apjával szinte versenyeztünk, hogy kinél legyen. De utána Bálint vissza ment dolgozni, bár még ekkor is könnyebb dolgom volt mert anya segített de jóval többet volt nálam a kismanó. Ekkor már több mint 4 kiló volt és az állandó ringatás és ölben hordozás eléggé megterhelő kezdett lenni. Ekkor szerencsére meglátogatott a barátnőm, és megmutatta hogyan is kell használni a tőle kapott hordozókendőt. Mellesleg nem egy nagy kunszt mai napig nem értem mit magyaráznak erről egy tanfolyamnyi idő alatt. (Itt kinnt nincs tanfolyam. Ha veszel egy kendőt van hozzá egy dvd aztán csók vagy még az se. De nem akartam venni se, mert ahhoz elég drága, hogy ha az úrficskának nem tetszik csak álljon a szekrénybe.) 

 Hát mit is mondjak hatalmas megkönnyebbülés volt. Visszakaptam a kezeimet. Tudtam mosogatni, főzni, vasalni, enni stb... Isteni érzés volt. Ő is imádott benne lenni. Mikor már semmi sem használt és csak sírt és sírt akkor jött a kendő. Nagyon hamar megnyugodott benne és el is aludt, sőt ha megébredt akkor is vissza lehetett ringatni. S így aludt 2-3 órát is! (A kendővel pisilést nem részletezném, igényel némi kreativitást, mindenki fantáziájára bízom!) Itthonra szuper volt, csak nekem valahogy nem feküdt, hogy kimenjek benne. Ahhoz túl macerás volt a felkötés, meg a levétel. Ráadásul a kiskirályfi eléggé nehezményezte, ha ki kellett szállnia a kis fészkéből pl. olyan banális dolgok miatt mint a nyakigfosás. A másik ami szintén a hátránya volt, hogy apánknak nem jött be. Párszor felvette, de nem volt az igazi.  Ráadásul mikor a kispasi elkezdett érdeklődni a külvilág iránt egyre kevésbé tetszett neki a kendő, s miután családunk összes tagjánál kezdett kiesni ezen hordozóalkalmatosság a pikszisből, elkezdtünk kacsingatni a kenguru felé. Na de akkor milyet-is? Végülis a Baby Björn One nevű modellje lett a kiválasztott.

 Néztünk teszteket, blogokat ki mit írt róla, felpróbáltunk egy csomót, ennek volt a legjobb a hátkiképzése. Meg ebben lehet elől, hátul hordozni, 3 éves korig. Tök jó sokáig lehet használni! Persze abba nem gondoltunk bele, hogy lesz a francnak kedve hordozni a gyereket amikor már ilyen marha nehéz, -meg már végre elül a babkocsiban-. Megjövetelét -neten rendeltük- úgy vártuk mint a Messiást. Mire sikerült kiválasztani és hozzájutni jó áron, addigra Andris nem tűrte sem a kendőt, sem a mózest. A mózessel annyira nem voltak jóban, hogy féltem vele elmenni a postára a hordozóért. Egyszerűen utálta. Amint beletettem pár perc után ordított és ezt folytatta addig míg el nem aludt. Próbáltam háton, hason, fordítva, párnával, telepakolva játékkal, üresen, figurákat belógatva. Semmi. A babakocsi sport részéhez meg még túl kicsi volt. Valamiben viszont levegőre kellett vinni a gyereket. Summa summárum megérte megvenni, mai napig szeretjük, bár egyre kevesebbet használjuk. Ennek oka a gyermek súlya és az én fájó derekam nameg, hogy feltettük a kalaptartóra és elfelejtkeztünk róla! Milyen jó, hogy írom ezt a blogot! :)

Update!

Naszóval, ma voltunk doktornéninél, úgyhogy konkrét adatok következnek, Andriska 8590 gramm és 73.5cm, fejkörfogata 45 cm. Asszem nincs okom panaszra! :) Doktornéni megvizsgálta, kérdezte mi a szitu a hozzátáplálással, én meg válaszoltam, hogy s mint csináljuk, azt mondta ok. Kérdeztem, hogy mikor kellene már neki vizet adni, mert most ez a legnagyobb parám, hogy kiszárad, de azt sem szeretném, hogy az ivás is feleslegesen konkurráljon, a szopival. Azt mondta, hogy az még ráér, de kaphat pohárból pár kortyot csak a poén kedvéért. Kérdezte, hogy mennek az éjszakák, mennyit alszik, hát igen.........

Mindenkinél van valami mumus, aki azt mondja, hogy nincs az hazudik. Flottul minden egyszerre huzamosabb ideig nem mehet!!! Legalábbis szerintem. Akinek megy az alvás, annak nem megy az evés, akinél megy az evés nem megy a mozgás, akinél megy a mozgás nem megy az alvás stb.....

Még az én "tökéletes" gyermekemnél is van mumus és ez nálunk az éjszakai alvás! Az elalvással nincsen semmi gond, pikk-pakk elalszik a kisherceg, csak ugyanilyen hamar fel is kel. Ez egyébként most lett rosszabb. Eddig 8-körül eldőlt és éjfél-egyig aludt utána 2-3 óránként kelt, de mostanság 1-2 óránként felsír és szopi nélkül sajnos nem akar visszaaludni. Erre azt mondta a védőnő, hogy toljam ki az első két nappali alvását. Köszi szépen, és mégis hogy? Eddig sem én keltettem. Bár szerintem nem ezzel van a probléma, hisz "csak" tankolni kel fel. Talán éhes, vagy csak hozzászokott ehhez, hogy akkor eszik, amikor csak "kinyitja a száját". Most azzal próbálkozom, hogy szopizik 5-6 körül, 7-kor tejpép majd alvás szopival. Ez lesz a harmadik éjszaka így, eddig nem nagyon tapasztaltunk változást. de lelkesen próbálkozunk!!! Hátha!!!! 

Féléves nagyfiú

Hát bizony ez is elérkezett, Andris betöltötte a "hathónapot". Mennyire gyorsan eltelt ez az idő! A szomszédunkban 2 hete született egy baba. Mikor a múltkor megnéztem, annyira pöttömnek tűnt- bár az hozzátartozik a történethez, hogy a csajnak tervezett császárja volt két héttel a kiírt dátum előtt- de akkor is! El sem tudom hinni és most visszanézve a képeket igaz, a miénk is volt majdnem ekkora. Érdekes, próbálok keresni róla egy rendes képet, olyat amilyet mindenki felrak, egy olyan igazi előtte-utána-vagy-inkább most- képhez, de nem találok. Aztán rájövök, hogy miért nem, hisz Ő végig kézben volt. Miután megkaptuk a szobánkat a BB-n (gyerekosztály) két óra elteltével Ő már felriadt, a kezembe kéredzkedett (konkrétan a kezembe sírta magát :) ) és mivel még hatott az elb*szott érzéstelenítő ami csak arra volt jó, hogy a bal lábamra lebénuljak miután elaludt nem tudtam visszatenni a küblijébe. Ezután meg csak a karjainkban volt -kivétel mikor szopizott- egészen addig, míg meg nem jött a tejem.

Na de visszakanyarodva a tényekhez: nem tudom, hogy mennyi kiló és hány centi pontosan, egy hónapja voltunk a védőnőnél, és jövő héten megyünk legközelebb, akkor pontosítok! Amit tudok, az az, hogy bodyból 68-as gatyóból 74-es kell neki, hogy több mint 7 kiló, igazi kis mosolygombóc addig, amíg valaki foglalkozik vele, különben rövid időn belül kitör a sírás. Szépen egyenes háttal ül, bár felülni még csak segítséggel megy! Hihetetlen kitartása van hosszútávon, minden nap gyakorolja a felülést, nagyon akarja már, de mikor harmadszorra, negyedszerre sem sikerül elfogy a türelme és akkor ennek hangot is ad! :) Forog mint a ringlispíl elölről hátra, hátulról előre! A játékokért nyúl, átadja egyik kezéből a másikba. A padlón hátrafelé kúszik (inkább csúszik)! :) 

  95%-ban anyatejes. Jól szopizó jól evő kiskrapek. Szinte minden étkezésnél ott ül mellettünk az asztalnál, figyeli mit csinálunk és Ő is enni kér. Néha akaratosan- megfeszíti magát és hümmög- néha csak szuperédesen néz ránk és rágást imitál! Szereti a pépeset, még jobban a darabosat. Imádja a banánt, mangót, áfonyát, édesburgonyát, répát, szereti az almát krumplit, megeszi a barackot, körtét bár ilyenkor irtózatosan fintorog és látványosan szenved! :) A zabpépet is megeszi ha kell, de nem rajong érte. A nagy meglepetés a vegetáriánus lasagne volt! Imádja! 

Az éjszakákat természetesen nem alussza végig, miért is lenne minden tökéletes !? Meg kell mondanom nálunk kb. egy hete rosszabbodott a helyzet. 8-9 körül fekszik és először éjfél körül kelt, ez mostanára tíz lett. Utána kb 2-3 óránként kel 6-tól óránként, nyolcig. Szerencsére a felkelés csak egy tankolás erejéig szokott tartani, szóval annyira nem panaszkodhatom! :)

Hihetetlenül édesen kacarászik, hosszasan és gurgulázva, ma pl a kulccsomón! Babakocsiban elvan egy bizonyos ideig, ha kilát és autók jönnek, vásárolni kifejezetten nem szeret, pl mindig felébred, ha bemegyek a Lindexbe. Autóval ugyan ez a helyzet itt néha megcsillogtatja vitálkapacitását. Ha nem alszik el akkor max 10 percig van el egyedül. 

Amúgy meg egy imádnivaló kis tündér és természetesen a legszebb, legokosabb, legédesebb kisfickó az egész világon! Isten éltessen Kincsem!

Az első!

Te jó Ég! Milyen régóta terveztem ezt a blogot! Hát ja kb. másfél éve és sosem álltam neki. Mindíg az volt bennem, hogy majd holnap, meghogy mit is írjak főleg, hogy hogyan álljak neki újra. És lám itt, van, megszületett készen arra, hogy megörökítse azt a sokmindent ami velünk történik, hogy közzétegye a gondolatomat, véleményemet az anyaságról és a gyereknevelés-gondozásról, kicsit magyar kicsit svéd mintákat alapul véve.